2012. június 15., péntek

Rendhagyó verskritika

Hányféle jószándékú hülyeséget lehet egy versre mondani? Hogy tetszik, klassz, szép, remek? Vagy sorjáztatni a jelzőket, mutatva, mennyire meg vagyunk hatódva önnön meghatódásunktól? Hogy torokszorító, szívbemarkoló? Azt hiszem, maradok annál, hogy megfogott. 


Birtalan Balázs:
Alkalmazott közgazdaságtan

                             „néhány évente ha anyám fele járok
                             dünnyögve a memoritert
                             N-2021„



mert nem kérdés ócska ribanc a költő
pár jó sorért odapucsít a versnek
megénekli ha kell a fülke számát
hová jó húsz éve falazták be az anyját
ám hogy a szavak forgatása közben
miként válhatott húsz-huszoneggyé
az álomban is tudott húsz-huszonkilenc
örökre irodalomtörténeti rejtély marad

és megy a költő anyák napján a falhoz
árnyas fák alatt a szokott úton végig
saját sorait mantrázgatva immár
odaérve látja idegen név a táblán
s bár nem egészen fél perc míg átlátja a rejtélyt
a rázuhanó pánik megérteti véle
ha eljő a nap hogy bezár a kupleráj
bizony a kurvának is fizetnie kell